Megérkeztem az első könyvkritikával az oldalon, ami egy nagy sikerű Vörös pöttyös/könyvmoly képzős regényt dolgoz fel. Ha minden jól megy pár nap múlva is érkezik bejegyzés, szóval nem kell majd sokat várni rá.
Mivel ez az első bejegyzésem itt a blogon, mint azt már említettem, ide most becsúsztatnék egy rövid kis bemutatkozást:
Akik ismernek valószínűleg Fran D. néven hallhattak rólam (csak idén bővítettem a nevem egy Black-kel), és igazából a design készítés területén elsősorban, ugyanis ebben a kategóriában az Ami Belefér blogomon tevénykedve már elég sok munkát adtam ki a kezemből. Jelenleg van egy futó történetem is, amit közösen írok egy barátnőmmel, ez pedig a Keresd benne a logikát.
Ha már elsősorban könyvkritikás blog ugye ez, annyit had mondjak, hogy imádok olvasni, és talán ez az első számú kedvenc hobbim a blogolás/írás mellett. Bár ritkábban, de ha minden jól megy film/sorozat kritikát is látni fogtok tőlem - sőt az is lehet nem ritkábban -, merthogy "egy könyves polcon DVD-k is lehetnek...".
Kedvenc könyvem, és írom is nagyon sok van, amelyekről előbb, vagy utóbb de egy újra olvasás miatt tuti látni fogtok 5★ értékelésű kritikát, szóval róluk itt nem beszélnék hosszabban. Műfajokat illetően pedig mindenevő vagyok.
Én nem is szeretnék bővebben beszélni magamról feleslegesen, átadnám a Shivernek a helyemet.
Jó olvasást! Várom a ti véleményeteket is erről a regényről kommentben!
(A képek forrása többnyire weheartit.com, és egyébként csak illusztrációk.)
Maggie Stiefvater:
Shiver – Borzongás
Első benyomás
Ezzel a könyvvel már
régóta szemeztem, ugyanis sokat kutattam vérfarkasos könyvek után, mivel
egyszerűen imádom őket, így bukkantam rá végül erre. Amellett ráadásul, hogy a vérfarkasos történet is megtetszett, első beleolvasásnál sem csalódtam benne, és igazából a kritikák is pozitív véleményt vázoltak. Így hát
felkerült a karácsonyi kívánság listámra, és meg is érkezett hozzám.
A borító egyébként
szerintem gyönyörű, letisztult és egyszerű, de ez egyáltalán nem hátrány itt. És
hát van rajta egy farkas, ami nálam már alapból nyerővé teszi a helyzetet.
Szóval szerintem közel tökéletes.
Történet (spoilermentes)
A történetünket a két
főszereplő szemszögéből olvashatjuk. Egyikük ugye Sam, aki vérfarkas, így
telente, amikor hideggé válik a levegő ő átváltozik, a másik pedig Grace, aki
nem az (hát, ez eddig így konkrét…). A cselekmény ott kezdődik, hogy Gracet
olyan tizenegy évesként elhurcolja néhány farkas hintázás közben, valószínűleg
megakarták enni, de Sam, aki akkor farkas bőrben volt (és olyan 12 éves
lehetett) megmentette őt.
A könyv elején néhány
rövidebb részletet olvashatunk ebből az időből, egészen a lány tizenhét éves
koráig, aztán kezd folyamatossá válni a leírás. Grace iskolába jár, és imádja a
farkasokat. Telente Sam mindig az erdő széléről bámulja a lányt, és úgy
viszont, és a lány sokszor megeteti, egyszer meg is öleli és hasonlók, de a
farkas nyárra mindig rejtélyesen eltűnik. Grace gyanakszik, hogy ő, és akkor
valószínűleg a társai sem csupán egyszerű farkasok. Ez a sejtése még inkább
megerősödik mikor egyik iskola társát, Jacket, aki egyébként elég menőnek
számít, farkasok támadják meg és állítólag meg is ölik - persze ebben a lány
nem hisz. Aztán a srác eltűnik a hullaházból. A srác családja nagyon ki van
akadva, főleg hogy elég befolyásosnak számítanak, így mindent megtesznek, amit
csak lehet.
Majd Grace egyszer
összefut az erdőben néhány farkassal, és egyikükben felismeri Jacket. Itt
alakul ki benne a vérfarkas elmélete, amit mesélhet ugyan barátnőinek,
Rachelnek és Oliviának ők, főleg az utóbbi egyenesen hülyeségnek tartja ezt.
Jack apja vadászatot
indít a farkasok ellen, miután úgy gondolja továbbra is, hogy megölték a fiát,
és ebben a kis vadászatban Samet meglövik. Grace, amikor rá jön, mi folyik az
erdőben, azt hazudva, hogy egyik barátnője ott van, sikeresen leállítja a
vadászatot. Haza megy, és a teraszukon ott találja emberbőrben Samet, aki a
lövés miatt nincs túl jól… És itt kezdődik kibontakozni a két ember kapcsolata,
nem is túl lassan… khm.
Véleményem
Nagyon akartam
szeretni ezt a könyvet. Szeretnem kellett, mert hát vérfarkasokkal volt tele,
miért is ne szeretném? De mégis, az első úgy körülbelül 100 oldal valami
pocsékul unalmas volt, én meg csak szuggeráltam, hogy haladjunk már. Utána
viszont mintha kicserélték volna, és az utolsó kétszáz oldalt már két nap alatt
kiolvastam, miközben az elejével több hétig szenvedtem. Eszméletlen izgalmassá
vált, és szerintem itt tényleg nem volt egyértelmű mi lesz a vége.
Nem mondom, hogy
egyből a kedvenc könyvem lett, és most mindent megelőzve el akarom olvasni a
második részt, mert az óriási túlzás, de egyáltalán nem volt rossz. Mivel pedig
vérfakasok voltak benne, hangsúlyozom ezt újra nagyon imádtam ebből a szemszögből.
Eleinte ez a vonal nekem nagyon az alkonyatra hajazott, az, hogy végül is
farkasként egymás gondolataiban olvasnák, még ha nem is teljesen ugyanúgy, hogy
a falka együtt él egy házban emberként, még a nevük is mivel ott is volt Sam
meg Paul. Viszont a végére minél többet tudtunk meg a farkasokról egyre kevésbé
volt ez az érzésem, sőt inkább különbséget láttam köztük, úgyhogy ez az új
hideges megközelítés is bejött nekem.
Kedvenc részem
Uhh, hát bár nem volt
teljesen pozitív rész, nekem mégis talán az, mikor Sam átváltozásától leginkább
féltek, és Isabel (egyébként ő Jack húga) kutatott utána. Mert az nagyon
izgalmas volt egyrészt, hogy vajon megtalálja e még emberként, a másik okot
pedig mindjárt megértitek…
A rész, ami legkevésbé tetszett
Hát ezt nem biztos,
hogy sikerül értelmesen megfogalmaznom, úgy, hogy ne legyen spoiler, de az,
mikor Isabel és Grace elvitték Jacket kórházba, és utána… Az nekem olyan
hirtelen volt meg váratlan, meg én pont az ellenkezőjére számítottam, szóval
jujj. Az nagyon mellbe vágott.
Kedvenc szereplőm
Természetesen imádtam
majdnem az összes vérfarkast a falkából, élén Sammel, és Grace-ért meg
Oliviaért is odavoltam, ami ugye nagy szó, mert a legtöbb könyv főszereplő
lánya elviselhetetlen, nekem mégsem ők voltak a kedvenceim. Hanem Isabel (és ez
lenne az előbbire az indok). Nagyon bírtam a csajt, és az összes jelenetét
végig nevettem, pedig kevés az mikor én könyvön nevetek.
Legkevésbé kedvelt szereplő
Na, jó ez nem lesz
meglepő. Gondolom mindenki Jacket vagy Shelbyt utálja leginkább, és
természetesen én is így vagyok vele, de ha dönteni kell, akkor a második
mellett voksolok, mert végül Jack nem nagyon csinált rosszat, max., csak akart.
Ajánlás
Én ezt a regényt
annak ajánlom, aki elsősorban nem a pörgést, és az akciót keresi, mert azok
csalódni fognak. Sokkal inkább azoknak, akik szeretik a biztos szerelmet, ami
törhetetlen, és az sem olyan, hogy most igen most nem, hanem mindig ott vannak
egymásnak, és kiállnak egymásért stb. Akik pedig szeretik a vérfakasokat,
azoknak kötelező, szóval kössék fel a gatyájukat a 100 unalmas oldalra
legfeljebb, de megéri.
Értékelés
★★★★
Fran D. Black
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése